2008. június 14.
Vízi emlékfelvonulás a Dunán

Annak ellenére, hogy az időjósok esőt, vihart ígértek június második szombatjára, verőfényes napsütésre ébredhettünk. Ennek köszönhetően sikeresen lezajlott a Rómaifürdő SE és a Magyar Honvédség 1. Honvéd tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj által rendezett vízifelvonulás és egész napos ünnepség.
160 évvel ezelőtt bocsátották vízre a Mészáros Lázár nevezetű hadigőzöst, melynek tiszteletére ezen a szombaton színes programok várták az érdeklődőket a Római-parton és a Dunán.
Fél tíztől érkeztek a felvonulás résztvevői a regisztrációs sátrakhoz, ahol ajándékpólóval kedveskedtek a szervezők. Akik nem kívántak vízreszállni ellátogathattak a katonai sátrakhoz, ahol segítőkész katonák várták az érdeklődőket a nap folyamán.
A Duna-parti színpad első fellépői mazsorettek voltak negyed tizenegytől a szolnoki Légierő Zenekar játékával kísérve. A díszbe öltözött zenekar és a mazsorett-lányok rózsaszín-fekete ruhája mind a közönséget, mind a vízifelvonulókat és persze minden arrajárót a színpad elé szegezett.
A megnyitón Szilágyi Zsolt őrnagy emlékezett vissza az elmúlt 160 év főbb hadieseményeire, miközben a felvonulók már készítették hajóikat a vízrebocsátáshoz. Azonban Kovács Gyula tűzszerész főtörzsőrmesterre emlékezve egy percre néma gyászba borult a Part. Ezután Bús Balázs Óbuda-Békásmegyer Polgármestere köszöntött mindenkit, és kihangsúlyozta azt a szándékát, hogy a Duna újra a tömegközlekedés színterévé váljon.
Tizenegy órától Keserű Béla és Szalkai István szórakoztatta a közönséget fantasztikus légibemutatóval, amit felnőttek és gyerekek egyaránt szájtátva figyeltek a partról, stégekről és a folyóról. Mert amíg a két pilóta újra és újra parádésan zuhant, emelkedett pörgött és forgott a levegőben, mondhatnák "égibalettoztak", az egyenpólós evezősök felsorakoztak a vízen, színes forgatagot alkotva a Dunán.
Sajnos a pilóták fő produkcióját a szeles idő meghiúsította, azaz az északi összekötő vasúti híd alatt nem repülhettek át, ahol alig 20 méter állt volna rendelkezésükre az átrepüléshez, mégsem lehetett csalódott senki, a bemutató csodálatosra sikerült.
A folyó közepén ekkorra már elfoglalta helyét az AM-31 oldalfeliratú hadihajó, hogy jelt adjon a felvonulóknak az indulásra, ami nem volt más, mint az orrában található négycsöves fedélzeti gépágyújából leadott lövéssorozat. A négy tárba betöltött tíz-tíz töltény kilövésének hangja a közelben élők érdeklődését is felkeltette, miközben a közelben állók hátán valószínűleg égnek állt a szőr a nem mindennapi hangtól. Az idősebbeket az emlékek, a fiatalabbakat az új élmény kápráztatta el néhány másodpercre, mert többre nem volt idő, az evezősök elindultak a Margit-hídig tartó felvonulásra.
Voltak, akik füstölgő orrú sárkány-hajóba ültek és dobszóra húzták az evezőket, voltak akik kajakkal, kenuval indultak a 12 km-es túrának. Az időre nem lehetett panaszuk, talán egy kicsit meleg volt, de az ígért eső, jégeső szerencsére nem háborgatta a sportolókat.
A rajt után a parton maradtak sem unatkozhattak, kezdetét vette a zenés műsor a színpadon, ami sétálók százait vonzotta a rendezvényhez és persze a körülötte található éttermekhez, kávézókhoz azokat, akik inkább az árnyékból kívánták szemlélni az eseményeket.
Elsőnek Johnny előadásában hallhattuk a régi Duna Fesztiválok dalát, amit nem csak a rendezők, de még a közönség is együtt énekelt. Majd felkonferált négy tehetséges fiatalt (Alex, Matyi, Dóri és Ingrid), akik táncos zenés produkciójukkal szórakoztatták a közönséget délig. Előadásukban több musical betétdala is szerepelt, amit nem csak hallgatni volt kellemes, de nézni is érdekes volt a modern koreográfiájukat.
Ekkor már kikötött a parton a Dunaújváros nevű aknamentesítő hadihajó, amiről korábban a lövéseket adták le és megnyílt a nagyközönség számára. A leeresztett, keskeny, ingó hajóhídon katonatisztek segítették fel és le az érdeklődőket, majd a fegyvereknél, a kabinokban, a parancsnoki hídon további egyenruhás fiatalok segítették tájékozódni a látogatókat. Szívesen válaszoltak mindenki kérdésére, segítettek a gyerekeknek belenézni a fegyverekhez tartozó látcsövekbe, vagy beültetni a merészebbeket a géppuska kezelő székébe.
A színpad mellett déltől kettőig nyitva állt az Országos Vérellátó Szolgálat autóbusza, ahol a bátrabb látogatók segíthették a munkájukat. Akik vért adtak külön ajándékban is részesültek a szervezők jóvoltából, emléklapot kaptak, vásárlási utalványt.
A már említett katonai sátrakban rendezett kiállítások sem voltak híján a látogatóknak. Az első sátorban megismerkedhettünk a tűzszerészek által használt eszközökkel, mind a szárazföldiekkel, mind a víziekkel. Nem csak elolvashattuk a tárgyak mellett álló táblákat, ahogy az a legtöbb hagyományos múzeumban lenni szokott, bátran kérdezhettünk a sátorban álló tisztektől, vagy ha nem mertünk kérdezni, maguktól a segítségünkre siettek és elmondták mi-mire jó, hol használják és egyéb érdekességeket is.
A katonai toborzó sátorban megismerhettük a különböző rendfokozatokat, kitüntetéseket a kifüggesztett táblákról és akit érdekelt, itt kaphatott felvilágosítást a szerződéses és a hivatásos katonai szolgálat részleteiről.
Nem csak fényképek jelentették a hadihajózás történeti kiállítást, hanem egyenruhákat, díszöltözetet, zászlókat is láthattunk kifüggesztve, míg a sátor előtt különböző méretű és korú aknákat állítottak ki – amire néhány látogató pihenőnek nézve fáradtan leült, későbbi bosszúságára, ugyanis a nemrégiben újrafestett kiállítási tárgyak a hőségnek köszönhetően fogtak – illetve láthattunk búvársisakot, propellert és egy korabeli Honvéd Folyami Flottilla feliratú egyenruhát (bábut), aki mellett a napfolyamán rengetegen fotózkodtak.
A modellezés szerelmesei is megtalálhatták a nekik való sátrat, ugyanis a TIT Hajózástörténeti és Modellező Klub amellett, hogy támogatta a rendezvény megvalósítását, egész nap rendelkezésére állt a látogatóknak. Különböző méretű, típusú, színű modellhajók árusításával, kiállításával.
Egy óra körül érkeztek vissza a felvonulók, akik emléklapot, tombolát, naptárat és ebédmeghívást is kaptak, amit a vízitelep területén fogyaszthattak el. A megfáradt sportolók - körülbelül 200-an - rengeteg munkát adtak a konyhán dolgozók számára, akik gulyáslevessel, kenyérrel várták őket.
A rendezvény délutánra különböző népi együtteseknek, énekeseknek és táncosoknak adott otthont, a "Dunának, Oltnak egy a hangja..." című műsor keretében, ami egy órától kezdve közel három órán keresztül szórakoztatta a közönséget. Egyik fellépő csoportot sem irigyelhettük, ugyanis a napon közel 30 fok volt, nekik pedig a vastag népi viseletben kellett, a műsort végigcsinálni. Elsőként a Braunhaxler dalkört hallhattuk énekelni német és magyar nyelven. Bemutatkozásukból kiderült, hogy 1994-ben alapították meg közhasznú szervezetüket, ami mára 580 főssé nőtte ki magát, melynek fele nyugdíjas, éppen azért volt csodálatra méltó, hogy a meleg ellenére is közel félórás produkcióval kedveskedtek.
Fél kettőtől a lengyel tánccsoport a Polonéz együttes előadását élvezhette a közönség, őket Szomora Zsolt és zenekara követte, majd Sáringer Kálmán és barátai léptek fel. Végül a bolgár Jantra együttes és őket követve - valóban némi késéssel - a Tabán Szerb Kulturális Egyesület mutatta be táncait.
Négy órakor kezdődött a sokak által várt tombolasorsolás. A rendezvény támogatói rengeteg ajándékot ajánlottak fel, így több mint fél órát tartott a színes kis papírcetlik kihúzása. Mindenki arcára mosolyt csalt az a jelenet, amikor egyenruhás katona vette át büszkén a kék női bőrtáskát, majd a másodikat, és a harmadikat is.
Végül öt órától Marilyn és Elvis műsora varázsolta el a közönséget, késztette táncra, tapsra, lábdobogásra. A színpadon valóban, mintha a XX. század nagyjai éledtek volna fel, a két fellépő tehetsége mindenkit megdöbbentett a Duna-parton és jókedvre derített.
A nap végén joggal érezhették a rendezők, hogy munkájuk hasznos és sikeres volt. Több száz embernek nyújtottak felejthetetlen élményt rendezvényükkel és boldogan gondolhatnak a következő évi folytatásra is, amit az idei látogatók tapasztalatai alapján talán még többen keresnek majd fel.

KoMó.